Címke: Woody Allen

Woody Allen idézetek

Egy amerikai író, színész, filmrendező és filmproducer, komikus rendezőzseni: Woody Allen, született Allen Stewart Konigsberg, New York, 1935. december 1.

Idézetek:  “Érdekes arca van. Érdekes hogy ez egy arc.”
“… az arca olyan volt, mint Louis Armstrong hangja.”
Gyerekkoromban egyszer eltűntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak, kiadták a szobám.
Hogy higgyek Istenben, mikor pont a múlt héten egy villanyírógép billentyűje becsípte a nyelvemet…
Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.
Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának.
Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország, hanem az, hogy hányig van nyitva, és melyik busszal lehet odajutni.
Aki korán kel, az igen.
” Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezeték szerelőt találni !”
“Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni.”
Szép dolog a szerelem egy férfi és egy nő között. Feltéve ha a megfelelő férfi és a megfelelő nő közé kerül az ember.
Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem.
Az agyam a második legkedvesebb szervem.
A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papír hajócskáimat.
Könnyű boldognak lenni, ha semmi más gondod nincs az életben, minthogy mennyi nyálat eressz ki a szádon.
Utáltam és bántam minden napot, amelyet az iskolában kellett töltenem. Azt akartam, hogy tanítsanak meg írni-olvasni, és aztán hagyjanak békén.
Beültem egy étterembe, ahol minden fogást M.E.F. áron számláztak: Más Emberek Fizetése szerint.
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik. Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt. Gyönyörű gyerekeim vannak. Szerencsére a feleségem megcsalt.
Chaplin, indulásából következően, fantasztikus akrobata képességekkel érkezett a filmiparba. Nekem nincs ilyen hátterem. Nekem a szöveg az erősségem – a bemondásaim valószínűleg jobbak, mint Chapliné.
Ha újra születnék, inkább néger kosárlabdázó szeretnék lenni.
Egy bizonyos nőtípus kedvel engem. Az a típus, aki legalább egyszer már felvágta az ereit. A nőkre tett hatásom egyenesen arányos azzal, ahányszor már öngyilkosok akartak lenni.
A szüleim egyszerű emberek voltak. Hittek Istenben és a padlószőnyegben.
Negyedórán belül el akartam venni feleségül… Fél órán belül már eszembe se jutott, hogy ellopjam a retiküljét.
Mondhatnám, hogy a szüleim nem szerettek. A kádban általában hajszárítóval és rádióval játszottam.
Amikor még kisebb gyerek voltam, le akartak fényképezni, és egy reklámot csinálni fogamzásgátló tabletta propagálására. Úgyhogy volt egypár élményem.
Amikor születtem az orvos kijött a váróterembe, és így szólt apámhoz: Amit tudtunk, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát.
Amikor apám szeretkezni akart, anyám mindig megmutatta neki a fényképemet.
A feleségem a legrosszabb szakács. Nem hiszem, hogy a fasírtnak világítania kellene a sötétben.
Új megoldást talált a szájszagának elleplezésére. Felemeli a karjait.
Mondtam az orvosnak, hogy engem mindenki utál. Azt mondta, ne legyek nevetséges, még nem is találkoztam mindenkivel.
A feleségem a szexuális kapcsolatunkat havi egy alkalomra redukálta. Viszont két másik fickóról is tudok, akiknek nullára csökkentette.
Évekig nem szóltam a feleségemhez. Nem akartam félbeszakítani.
Tegnap megmentettem egy lányt a nemi erőszaktól. Uralkodtam magamon.
Amikor gyerek voltam, a szüleim sokszor költöztek. De én mindig megtaláltam őket.
Még emlékszem azokra az időkre, amikor elraboltak, és az el-rablóim az ujjam egy darabját küldték az apámnak. Az apám erre azt mondta, hogy több bizonyítékot akar…
Egyik karácsonyra egy légpuskát vettem a fiamnak. Ő meg egy pólót vett nekem, céltáblával a hátán.
Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét.
Veszélyes környéken lakom. Az utcánkban a gyerekek lelopják az autók kerekeit – menet közben.
A feleségem félt a sötétben. Aztán meglátott engem ruha nélkül. Azóta a világosban fél.
Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra.
És együtt alszik majd a bárány és a farkas, de a bárány nem alszik majd jól.
Sohasem akartam a karrierje útjában állni. Hogyan is kívánhatnám egy hozzá fogható szépségű lánytól, hogy otthagyja a roncsderbit?
Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott – ne beteg, ne sebesült – halott!
Rosszabb dolgok is vannak a halálnál: aki valaha is együtt töltött egy estét egy biztosítási ügynökkel, tudja, hogy mire gondolok.
Mi vár ránk a halál után? A mennyország? A pokol? És lányok lesznek ott?
A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.
Soha életemben nem keveredtem bajba, mindig az alkalomhoz illő ételeket ettem.
Vajon van-e túlvilág? És lehet-e ott zuhanyozni?
Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?