1. Olaszország: A család szent, de a bürokrácia kabaré.
Nézzük milyen a Déli humor: Az olasz humor motorja a színházias túlzás, a politika teljes kigúnyolása, és persze az abszolút szent tehén: a Mamma (az anyuka) és a kaja. Náluk a stand-uposok olyanok, mintha az egész közönséget meg akarnák hívni egy tál tésztára, miközben ordítva magyaráznak.
-
A bürokrácia és a „majd holnap” életérzés: Az olaszok imádnak azon viccelődni, hogy az országban semmi sem működik, de ezt büszkén csinálják.
„Olaszországban a közlekedési lámpa nem szabály, hanem csak egy baráti javaslat. A piros azt jelenti: ‘Hát, ha nagyon muszáj, megállhatsz, de ha sietsz, menjél csak, Isten veled!’ Bementem a postára intézni egy papírt. Az ügyintéző ránézett a formanyomtatványra, rágózott egyet, majd azt mondta: ‘Áh, ez túl bonyolult, menjen haza, egyen egy jó tésztát, és jöjjön vissza jövő kedden. De ne reggel, mert akkor kávézom.’”
-
A Mamma és a barátnő örök harca: Az olasz férfiak harmincas-negyvenes éveikig az anyjukkal élnek (ők a mammoni), és ez kimeríthetetlen humorforrás.
„Végre elköltöztem otthonról a barátnőmhöz. Első este főzött nekem egy lasagnét. Megkóstoltam, és kedvesen annyit mondtam: ‘Finom, szívem, de anyám egy pici szerecsendiót is tesz bele.’ Emberek… a barátnöm úgy nézett rám, mintha a maffia feje lennék, aki épp halálos ítéletet írt alá. Két napig a kanapén aludtam. Felhívtam anyámat, hogy mi a teendő. Erre anyám: ‘Látod, fiam, megmondtam, hogy az a boszorkány éheztetni fog!’”
Olasz slágerek, és tájak
2. Spanyolország: A gátlástalan fekete humor és az abszurditás
A spanyolok (különösen a déli, andalúz részeken) nem ismernek tabukat. Ha láttad valaha a neten a híresen és hisztérikusan nevető spanyol bácsit (El Risitas-t), akkor tudod, milyen a spanyol életérzés. A humoruk hangos, önfeledt, és imádják a teljesen szürreális sztorikat.
-
A spanyol tempó (A „Mañana” csapdája): A spanyoloknál a sietség bűn, és a lustaság szinte művészet.
„A spanyol munkamorál zseniális. Megrendeltem egy kanapét, mondták, hogy szerdán jönnek a munkások. Szerdán hívom őket, hol vannak. Erre a válasz: ‘Áh, señor, esik az eső, olyankor nem szerelünk.’ Mondom, de hát bent kell összeszerelni a szobában! Erre ő: ‘Igen, de a hangulatomhoz nem passzol az eső. Majd ha kisüt a nap!’ Megtanultam: ha egy spanyol azt mondja neked, hogy ‘mindjárt kész’, az azt jelenti, hogy még el sem kezdte, de már gondolt rá.”
-
A mindennapi dráma: Náluk egy sima bolti eladó is úgy adja elő a sztorijait, mintha egy Almodóvar-filmben lenne.
„Szakított velem a barátnőm. Nem úgy, mint a hűvös északon, hogy küld egy SMS-t. Nem. Kiállt a főtérre, sírt, az égre emelte a kezeit, és azt kiabálta, hogy megátkozza a családomat a hetedik íziglen, mert elfelejtettem venni olívabogyót a vacsorához. A szomszédok kijöttek a sörükkel a hersegő drámára, és a végén már ők is nekem kiabáltak, hogy: ‘Hogy tehetsz ilyet, te szörnyeteg, olíva nélkül nincs élet!’”
3. Franciaország: Az intellektuális pökhendiség és a cinizmus
A francia humor teljesen más tészta. Ők nem ordibálnak, hanem halkan, szarkasztikusan, kissé lenézően és zseniális cinizmussal szurkálnak. A francia stand-upos legfőbb fegyvere a panaszkodás – náluk az a vicces, ha valami nem tetszik, és azt elegánsan, de durván kritizálják.
-
Párizs vs. a világ (és a turisták): A párizsiak imádják utálni a turistákat, és ezen a saját komikusaik is rengeteget gúnyolódnak.
„Bementem egy kávézóba Párizsban, és angolul kértem egy croissant-t. A pincér úgy nézett rám, mintha épp a francia zászlót gyújtottam volna meg. Sóhajtott egy olyat, amiben benne volt a francia forradalom összes fájdalma, majd idebaszarintotta a kávét az asztalra, és félhangosan megjegyezte: ‘Újabb barbár a kapuknál.’ És a legszebb az egészben? Hogy ezért a megaláztatásért még fizettem is 8 eurót, és még én éreztem magam hibásnak!”
-
A szerelem és a megcsalás természetessége: Míg Amerikában a megcsalásból családi tragédia és bíróság lesz, a franciáknál ez a napi rutin része.
„A francia házasság egy nagyon rugalmas intézmény. A múltkor a barátom rajtakapta a feleségét egy másik férfival. Mit gondoltok, mit csinált? Lövöldözött? Üvöltözött? Dehogy. Rágyújtott egy cigarettára, leült az ágy szélére, és három órán át vitatkoztak a szeretővel egzisztenciális filozófiáról, meg arról, hogy a Sartre-nak vagy a Camus-nek volt-e igaza az élet értelmetlenségéről. A végén a szerető sírva fakadt, és megölelték egymást. Na, ez a kultúra!”
A nagy tanulság:
Ha a mediterrán sávban jársz, ne vedd komolyan az életet! Az olaszok elütnek a robogóval, de utána meghívnak egy espresso-ra; a spanyolok majd holnap megcsinálják, amit igértek, addig meg igyál egy sangriát; a francia pincér meg leönt kávéval, természetesen véletlenül.. legközelebb is. 🤪 De legalább az egészen lehet egy hatalmasat röhögni! 👊😎