Miért veszekszünk a közlekedésen?
Egy kis szatíra a dugóban ülés művészetéről
A közlekedés humora: Van valami mágikus abban, ahogy a legnyugodtabb ember is képes tíz perc alatt őrjöngő bikává változni, amint beül az autóba. A kormány mögé ülve nemcsak a járművet, de a józan eszünket is vezetni kezdjük — egyenesen a kátyús abszurditásba.
🧠 Mert mindenki más hülye
„Én vagyok az egyetlen, aki tud vezetni ebben a városban” — gondolja mindenki, egyszerre. A többiek: vakondok. A sávváltás: személyes támadás. Az index: gyengeség jele. A zöld lámpa? Nem jelzés, hanem kihívás. A zebrán átkelők? Képzelt lények, amiket a navigáció sem ismer.
⛔ A dugó: nemzeti sport
Ülünk. Araszolunk. Állunk. Idegesek vagyunk. Miért? Mert a másik autós nyilván direkt csinálja. Nem kell neki arra menni, csak hogy minket bosszantson. És persze pont most kell kifesteni a buszsávot, amikor mi vagyunk késésben. Véletlen? Aligha!
🏁 A dudálás művészete
A dudálás nemcsak hangjelzés. Ez a magyar közlekedő lelke. Van a „menj már te töketlen”, a „ne állj már itt mama”, és a klasszikus „mindenki hallja, hogy én vagyok a legidegesebb”. Aki nem dudál, az nem is igazi sofőr. Csak passzív-agresszív utazó.
🧘♂️ Dugó-meditáció
Egyesek szerint a dugóban ülés lehetőséget ad a belső békére. Ilyenkor hallgathatunk podcastet, megfigyelhetjük az ablakmosótáncosokat, vagy egyszerűen csak nézhetjük, ahogy a Google Maps térképe pirosodik, mint egy nyári napégés.
😅 És mégis…
Valahogy mégis túléljük. Eljutunk A-ból B-be. Talán közben veszítünk egy kis idegrendszert, de nyerünk egy jó történetet a vacsoránál. Legközelebb, ha valaki elénk vág, ne bosszankodjunk — gondoljunk arra, hogy ő is csak egy ideges ember… aki természetesen rosszabbul vezet, mint mi.
közlekedés humora, közlekedési szatíra, közlekedési dugó, autós poénok, magyar autósok, ideges sofőr, dugóban ülés, dudálás, városi közlekedés, közlekedési konfliktus