A nemzetek humora következő része: Távolkeleti humor
Japán: A fapofa mögötti őrület (Manzai és Rakugo)
A japánokról azt gondoljuk, hogy távolságtartóak és folyton halonganak, de a színfalak mögött az egyik legelborultabb humor az övék. Távolkeleti humor: Náluk a stand-up helyett két fő műfaj uralkodik:
-
A Manzai (A villámgyors adok-kapok): Ez a legnépszerűbb forma. Két ember áll a színpadon: a Tsukkomi (az okos, komoly figura) és a Boke (a teljesen lüke, félreértő figura). Olyanok, mint egy felpörgetett Stan és Pan. A humor abból fakad, hogy a Boke a legegyszerűbb dolgokat is totálisan félreérti, az okos meg ettől agyfaszt kap, és a végén – szó szerint – fejbe vágja a bolondot egy összehajtott papírlegyezővel.
Egy tipikus Manzai poén mostanában: Boke: „Képzeld, vettem egy robotporszívót, de szerintem szerelmes belém.” Tsukkomi: „Miért gondolod ezt, te idióta?” Boke: „Mert valahányszor belépek a szobába, azonnal elindul felém, és megpróbálja elnyelni a zoknimat. Ez nem szerelem?” Tsukkomi (fejbe veri a legyezővel): „Nem, te szerencsétlen, ez csak azt jelenti, hogy kupi van a szobádban!”
-
A Rakugo (Az egyperces fapofás történetmesélés): Ez egy 400 éves hagyomány, ami ma is teltházas. A humorista egy darab párnán térdel, egyetlen kimono van rajta, és nem mozoghat el onnan. Csak egy legyezője és egy kendője van, az arcával és a hangjával játszik. Úgy mesél el elképesztően vicces sztorikat (például egy tolvajról, aki túl udvarias ahhoz, hogy raboljon), hogy a testével teljesen mozdulatlan marad – na, ez az igazi profi fapofa!
2. Kína: A sorok között olvasó humor (Xiangsheng)
Kínában humort csinálni olyan, mint kötéltáncolni egy aknamezőn: a politikai cenzúra miatt nagyon meg kell válogatni a szavakat. De a kínaiak zseniálisak, és kifejlesztették a „kétértelműség” művészetét. Az ő hagyományos műfajuk a Xiangsheng (Keresztbeszéd).
-
A szójátékok és a cenzúra kijátszása: Mivel a kínai nyelvben rengeteg szó hangzik ugyanúgy, de más a jelentése (tónustól függően), a komikusok imádnak ezzel játszani. Úgy beszélnek a mindennapi dolgokról, hogy a közönség pontosan tudja: valójában a rendszert vagy a korrupciót gúnyolják, de a cenzorok papíron nem tudnak beléjük kötni.
A legfrissebb slágertéma: A „Lying Flat” (Inkább csak fekszem) generáció: A kínai fiatalok teljesen kiégtek a heti 6 nap, napi 12 óra melótól (ez a hírhedt 996-os munkarend). Most azon nevetnek, hogyan kell a legkevesebb energiával túlélni. „A főnököm azt mondta, hogy ha keményen dolgozom, idén elutazhatok egy luxusnyaralásra. Megkérdeztem tőle, hogy ez igaz-e. Azt mondta: ‘Persze! Ha te keményen dolgozol, én kapok prémiumot, és ÉN elutazom a luxusnyaralásra, te meg kapsz egy újabb Excel táblát.’ Azóta ha a főnök rám néz, azonnal úgy teszek, mintha elájultam volna a fáradtságtól. Ez az én karrier-stratégiám.”
-
Az okostelefon-függő nagymamák: Kínában a digitalizáció brutális méretű, már a koldusok is QR-kóddal kérik az aprót. Most a legnépszerűbb poénok az idős korosztályról szólnak, akik rákattantak a TikTokra és az online vásárlásra.
„A nagymamám régen az élőcsirkék piacára járt alkudozni. Most letöltötte az online shopping appot. Multkor hajnali kettőkor vert fel, hogy ‘Fiam, szerezz be nekem 500 lájk értékesítési pontot, mert ha nem nyerem meg a virtuális aukciót, nem lesz akciós traktor-alkatrészünk!’ Mondom: ‘Mama, egy negyedik emeleti panelben lakunk, minek neked traktor-alkatrész?!’ Erre ő: ‘De hát 80% kedvezmény volt rá, nem hagyhattam ott!’”
A lényeg:
Míg nyugaton (New York, London) a humor hangos, kitárulkozó és sokszor trágár, addig Ázsiában a humor egy gondolati sakkjátszma. Japánban az abszurditásig feszítik a húrt a fapofás fegyelemmel szemben, Kínában pedig az emberek zseniális túlélési eszköze a nevetés, amivel a mindennapi nyomást és a szigorú elvárásokat próbálják meg elengedni.
Ugye, hogy egyáltalán nem olyan unalmasak, mint amilyennek elsőre tűnnek? 👊😎🤖🥢🐉