Kérek egy Kinder Buherót!”
Exhumált kenyértől a Fekasajtig: egy vidéki kisboltban.. A nap, amikor a sarki fűszeresből tolmács lett
Szombat reggel, a falu szélén álló kisboltba betántorog Józsi bá. Láthatóan nem szomjas – bájosan büfizik. Előhalászik a zsebéből egy gyűrött cetlit, rátámaszkodik a pultra, és mély, rekedtes hangon megszólal.
– Csókolom, Marika! Az asszony küldött, itt a lista. Kezdjük a legfontosabbal: kérek egy kinder buherót meg egy csokis kroasszonyt az unokának!
Marika néni, aki már látott karón varjút, meg sem rezdül.
– Józsi, az Kinder Bueno és croissant, de már adom is. Mi van még?
– Kellene egy cukorbeteg télapó, meg egy flakon korpamentes sampon.
– Gondolom diétás csokitélapóra és korpásodás elleni samponra tetszik gondolni – igazítja helyre Marika a szemüvegét.
– Úgy, úgy! Na, menjünk a leveshez. Kell könyökcső tészta meg goromba só.
– Szarvacska tészta és durvaszemű só, felírva.
– Akkor jöjjenek a tejtermékek! Kérem azt a háromszögű kockasajtot a kerek dobozban. Meg mellé egy darab fekasajtot, meg egy kanember sajtot.
Marika néni keze megáll a levegőben.
– Józsi bá, a kerek dobozos az cikkelyes ömlesztett sajt. De mi az az úristen a fekasajt meg a kanember?
– Hát a Feta meg a Camembert, na! – vágja rá büszkén Józsi. – Ja, és kell még maci ízű méz is.
– A méz akác, Józsi, csak a flakonja maci formájú… – sóhajt az eladó.
Józsi bá puskázik tovább a cetliről, a helyzet fokozódik.
– Kellene még lenor citromlé, exhumált kenyér, meg a sütihez piramisu és zselléres szaloncukor.
Marika néni már a pultot fogja a röhögéstől.
– Józsi, a Limmi citromlé a sárga flakonban van, a Lenorral az asszony mosni szokott, ha megiszod, habzani fog a szád! A kenyér szeletelt, nem exhumált, a süti tiramisu, a szaloncukor meg zselés. Felfogtam. Inni mit kér az asszony?
– Flitteres teát, pingvines teát, a gyereknek meg epres kalimpót meg sistergős botra fagyót.
– Vagyis Filteres teát, Pickwick teát, Calypo jégkrémet és pattogós nyalókát. Megvagyunk?
Józsi bá megvakarja a fejét, a lista végére ér.
– Még két dolog, Marika. Az asszonynak sajtos miapicsa a tévé elé, nekem meg valami fiszfasz sör, de olyan, amit meg lehet inni! Ja, meg valériás cukor, mert ideges leszek, ha sokat várat.
Marika néni rezignáltan pakolja a szatyrot:
– A sajtos az Fornetti vagy pogácsa, a sörből kapsz egy minőségi kézművest, a cukor meg Negro, mert az való a torkodra, nem a Valeriána Macskagyökér. És tudd meg, Józsi, a végén a kedvedért beírok még egy kinder buherót, mert az nekem is tetszik!
A WIO szakértő konklúziója:
Mi ebből a tanulság? Az interneten mindenki az angol szakszavakkal menőzik, de az igazi kommunikációs zsenik a falusi kisboltokban dolgoznak. Ők azok, akik nem akadnak fenn azon, ha a Camembert-ből kanember lesz. Tanulhatunk tőlük rugalmasságot: nem az a fontos, hogyan mondod, hanem az, hogy a végén a megfelelő áru kerüljön a szatyorba! Nekem ne mondja meg senki! Mondja Józsibá, és félig kuszva távozik.
Amikor a Macskafogós denevérek hallják ezt, így kiáltanak:
AMIGO MIO! Megint konzerv vért iszunk! 👊😎🌵